|
Előzmények:
|
|
Nagyapámnak, Kajári Jánosnak volt ez a mestersége, tőle ered a vonzódásom a fához. Édesapámtól örököltem a kreativitásom, aki fiatal korában rézdomborműveket készített, édesanyámtól a munka szeretetét, és a kitartást.
A szakmát: Miklós József, Nagy János, Szegedi János asztalosmesterektől, a fafaragás alapjait Törő György népi iparművésztől tanultam. A szakma fortélyait próbáltam ún. céhes módszerrel elsajátítani. Majd autodidakta módon próbáltam az alapokra építeni.
Munkáimon próbálom megjeleníteni a Dunántúlra jellemző akár a középkortól- a 19. századi díszítő művészet jellemzőit. Ez múzeumokban, képtárakban, levéltárban, könyvekben fellelhető minták gyűjtését jelenti. Ezen minták (megrendelő kérésére) díszítésként jelenik meg kapun, bútoron, széken, asztalon és szinte mindenféle használati tárgyon. Nagyapámtól örökölt szerszámokkal és szülői támogatással kezdtem meg az asztalos tevékenységemet. 1990-1993–ig kisebb munkákat (szakkör jelleggel) készítettem: kisplasztikák, szobrok, dísztárgyak. Tábor jelleggel nyaranta, Tolna megyei alkotók felügyelete mellett, már kapukat,
|
|
padokat, játszótéri alkotásokat készítettünk. 1993– ban készült el az a fekete dió paraszt barokk szék melyet később az iparművészeti egyesület elfogadta zsűrizett terméknek.19 95-ben készült el műhelyünket körbe vevő faragott kerítés (amelyet előző év telén faragtam meg). Egyre több faragással kerestek meg. Ezen felbuzdulva 1999-ben társaságot alapítottunk. Azóta is bővítve mind foglalkoztatottak számát, mind a repertoárunkat – e mellett meg maradva kis műhely minőségi elvárásai mellett.
Munkatársaink asztalosok, esztergályosok, fafaragók:
|
|
|
Kajári Tünde
|
|
|
|
Bíró László
|
|
|
|
Szalai László
|
|
|
|
Wind András
|
|
|
|
Id. Szollár Zoltán
|
Tevékenységi körünk lett: asztalos ipari termékek és kívánság szerint díszítő faragásuk.
Profilunk:
|
